Cs&J - 2010.04.24.

Kedves Olvasótáborom!

Eljött az ideje, hogy hivatalosan is lezárjam az esküvői blogom. Ezúton is köszönöm mindenkinek a sok segítséget, tanácsot és a hasznos hozzászólásokat. Aki még házasságkötés előtt áll, annak kitartást a szervezéshez, és sok sok szépet és jót kívánok a Nagy Napra. Aki már túl van rajta, az pedig élvezze a házas életet, ahogy én teszem! :)

A folytatás (életünk újabb fejezete), a másik blogomban. ;)

Sziasztok!!!!!

Csilla

Rátaláltam egy ingyenes programra (eddig nem ismertem), amivel elég jó montázs szerű keretes fényképeket lehet szerkeszteni. Van közte pár elég giccses sablon is nem mondom, de azért találni szép, ízléses darabokat is. A webhely nem más, mint az imikimi.com.

Ez az első próbálkozásom (bár nem egy bonyolult program), szerintem egész jó lett.

Van egy másik hasonló oldal is, a photofunia.com Itt is lehet mókázni a képekkel, ha valaki kedvet kap hozzá. :)

A párok leggyakrabban esküvő után vesznek közös lakást, addig jellemzően albérletben vagy a szülőknél laknak. Mi ebben sem követtük a hagyományokat. Megismerkedésünk után kb. fél évvel közös albérletbe költöztünk, hogy kipróbáljuk, milyen együtt élni. Elhatároztuk, ha beválik, akkor veszünk sajátot. Gondolom, kitaláljátok, hogy ez történt.  2007 novemberében megvettük a saját 1+2 félszobás lakásunkat. Megkerestük a számunkra legjobb helyen lévő leglepusztultabb (ezáltal legolcsóbb) panel lakást, amit aztán sok munkával, és szinte teljes egészében a két kezünkkel felújítottunk. Szó szerint mindent kidobtunk, ajtót, ablakot, radiátort, konyhabútort, fürdőkádat, és betonig kapartuk a falfelületeket is. Persze még mindig nincs teljesen kész, de azért sokat változott. :) Szeretünk benne lakni, de az álmunk egy családi ház. No, de mindent csak szép sorjában.

Ma megígértem az egyik idei menyasszonytársamnak, Vikinek, hogy teszek fel fotókat, hátha tudnak ők is ötletet meríteni. Persze nem mondom, hogy egy panelból csodákat lehet kihozni, és a pénztárcánk is véges, de azért szerintem egész jó kis első otthont varázsoltunk. :-)

A fenti képek a jelenlegi helyzetet mutatják. Mikor beköltöztünk (helyesebben amikor átvettük a lakást) készítettünk pár fényképet az akkori állapotról. Aztán kb. két hónappal később megpróbáltam ugyanabból a szögből új fotókat készíteni, hogy látható legyen az eredmény. :) Tehát közkívánatra következzenek az Ilyen volt, ilyen lett fotók:

Gondolom, nem kell kommentálnom. Felismerhető, hogy melyik helység melyik. :)

Gondoltam, úgy teljes a kép, ha megmutatom azt is, hogy mit ettünk aznap. :) A beszámolóban már leírtam, hogy mi volt a menü, tehát ugyanez képekben:

És az édesség! Benne a torta és a mamám sütötte sütemények:

Az asztal:

És az apró figyelmességek, egyéb díszek:

A Nagy napon Zsocc kísért végig minket fotós objektívvel, Csabi pedig egy vállról indítható rakéta kinézetű kamerával. Nem bántam meg, hogy Őket választottam, mert így párban alkotják a legprofibb esküvői párost számomra.  Mindkét fiú tudja, mi a dolga és ezúton is nagyon köszönöm nekik a lelkiismeretes munkát. Aki kíváncsi rájuk megtalálja őket a neten a www.anagynapunk.hu weboldalon.

A végeredménnyel ugyan kicsit megvárakoztattak, de megérte. Rengeteg jó fotót, egy kis- és egy nagy videót is kaptam. A fotókról tudtam, hogy tuti jók lesznek, ezért legelőször a kis videót néztem meg és őszintén szólva totál leesett az állam. Én még ilyen jót soha nem láttam. Aztán megnéztem a nagy filmet, és kiabáltam J-nek a szobából (ő a konyhában volt), hogy "gyere már, gyere, ezt nézd!", mert annyira tetszett. Komolyan mondom, mintha egy videoklipben szerepelnénk. Betalált rendesen. :)

Elhatároztam, hogy megajándékozom a családot és persze magunkat is egy csodaszép fényképalbummal. Hosszas kutakodás után találtam rá az interneten a megfelelőre. Összesen 5 db-ot rendeltem, hogy legyen anyuéknak, mamának, nővéreméknek, anyóséknak és nekünk.

Krém színű, bőr hatású a külső része, és 200 db 10*15-ös fényképet lehet beletenni. Nekem nagyon tetszik. Már csak fényképeket kell nyomtatnom bele, de ez a hétvégi harci feladat. :)

Nászút időpontja: 2010. április 28 - május 4.

Cél: Róma

Nagy nehezen eljutottam idáig, hogy megírjam a mi kis úti beszámolónkat. Röviden úgy jellemezném, hogy csodálatos volt. :)

Kicsit bővebben: Szerda hajnalban indultunk. Már előző este megrendeltük a taxit hajnali 05:40-re. A gépünk reggel 7:15-re volt kiírva, de fél óra késéssel indultunk. J-nek ez volt az első repülése, és komolyan mondom én jobban izgultam, hogy vajon hogy élni majd meg, mint ő maga. Hál' isten nem volt semmi parája, és ilyen jó repülésem még nekem sem volt. Végig tiszta idő és látni lehetett mindent. A legnagyobb élmény a Balaton. Úgy kirajzolódott a magasban, mint a térképeken. De láttunk Horvát szigeteket és Olasz havas hegycsúcsokat is.

1. 9:00 körül már Rómában voltunk. Nagy nehezen megtaláltuk a szállást (Vatikán tövében volt egy helyes kis apartman ház, Residence San Pietro), szusszantunk egyet és már indultunk is várost nézni. Első utunk a Colosseumhoz vezetett. Döbbenetesen nagy épület/rom, és nagyon szép a környezete is. Rövid véleményem annyi, hogy jártunk már többfelé korábban, de ennyi romot még soha nem láttunk ilyen nagy koncentrációban. :) Bejártuk a környék összes épületét és 6 körül úgy döntöttünk, hogy vissza kellene térni a szállásra, mert korán volt az a reggeli 04:45-ös ébresztő és az eső is elkezdett cseperegni. Este még felderítettünk a szállásunk környékét, vásároltunk ezt-azt a szupermarketben és visszavonultunk pihenni. Elég volt első napra ennyi.

2. Másnap reggel felkerekedtünk és elmentünk piacolni. Mindketten imádjuk az ilyesmit, és hát valljuk be, csuda jó dolgokat árultak. :) Eztán célba vettük a Pantheont, ami mindkettőnket magával ragadott, majd ebédeltünk egyet a Piazza Navona-n. Amint az utóbb kiderült, valószínűleg sikerült beülnünk a legdrágább étterembe. Egy sör 9 EUR volt, ami persze az étlapon nem volt feltüntetve. Oda csak a kaják árát szokás kiírni. Mindesetre szerintem megérte, mert az ebéd isteni volt. J. lasagne-je kinézetre olyan volt, mint a hányás, de az íze annál finomabb. Amúgy az egész Navona tér nagyon hangulatos hely, tele van művészekkel, akik a karikatúráikat és Róma nevezetességeiről készült képeiket árulják. Mi is vettünk egyet. :) Délután a tértől nem messze bementünk egy múzeumba is, ahol szinte csak szobrok voltak. Nem volt olyan unalmas, mint gondoltuk. Átsétáltuk a Teverén, fotóztunk párat, majd következett az Angyalvár. Egy úti beszámolóban azt olvastam, hogy nem nagy szám, de nekünk nagyon tetszett. Nem tudom, hogy az hol járt, aki azt írta, de szerintem a belsejében lévő múzeum is nagyon szép, a tetejéről nyíló kilátásra pedig szavak sincsenek. Kellőképp kisétáltuk magunkat, úgyhogy hazamentünk pihizni.

3. Reggel utunk a metróhoz vezetett (a Szent Péter téren keresztül). Elterveztük, hogy aznap bejárjuk Róma északi részét, ami így is történt. Megnéztük a Popolo teret és az ott lévő templomot. A tér fölött van egy nagyon klassz park is. Ajánlom mindenkinek. Ücsörögtünk a Spanyol lépcsőn, és pénzt dobtunk a Trevi kútba. Egy régi mondás szerint ugyanis, aki pénzt dob a kútba (háttal), az még visszatér Rómába. :) A szomszédos utcában lévő kis étteremben Pizzát ebédeltünk. Valószínű, hogy ott volt a környék legjobb fagyija, mert ottlétünk alatt több turista csoport is elözönlötte az éttermet. Persze kaja után mi is nyaltunk ott egy pikkolo méretű fagyit. :) Ezután még ellátogattunk Róma legnagyobb és legrangosabb bazilikájába, majd vettünk pár sört és leheveredtünk a Colosseum melletti parkba, hogy megvárjuk a naplementét (éjszakai képek készítése céljából). Este kb. fél 12-re értünk vissza a szállásra.

4. Nem bírtunk korán kelni, de célba vettük a Vatikánt. A bazilikába nem kevés sorban állás árán bejutottunk. Felmentünk a kupolába is, ami elvileg Róma legmagasabb pontja (asszem 134 méter). Tényleg jó kilátás nyílt a városra, de nagyon kicsi ott fent a hely és óriási  a tömeg. Sorba kellett állni azért is, hogy lejussunk. J. ezen kicsit kiakadt és a tömeg miatt nem is tudta igazán élvezni a kilátást. Nekem azért tetszett. Délután elsétáltunk Róma egyetlen kis szigetéhez. Ez nem volt nagy szám. Ami sokkal jobban tetszett mindkettőnknek az a folyó túloldalán lévő Trastevere negyed. Ez igazi kis olasz negyed, tele étteremmel, utcai zenészekkel. Beültünk vacsizni egy viszonylag eldugottabb, egyszerűbb helyre, de ez volt az összes közül a leghangulatosabb. A kaja bőséges és olcsó volt, arról nem beszélve, hogy két olasz zenész élőben énekelt vacsora közben. Nagyon élveztük ezt az estét.  :)

5. Elhatároztuk, hogy lemegyünk egy napra a tengerpartra. Sajnos pont aznap kicsit felhősebb volt az ég (addig 25-30 fok és napsütés végig), de így sem volt rossz. Ebédeltük egy parti étteremben, ahol nincsenek hozzászokva a turistákhoz, mert egyik pincér sem tudott semmilyen más nyelven, csak olaszul. Ettől csak még jobban élveztük a helyzetet. Kicsit zsákbamacska volt, hogy mit kapunk enni, de nagyon jól választottunk. Mindketten tengeri herkentyűket ettünk. Isteni finom és friss volt, bár én amúgy is oda vagyok ezekért az ételekért.

6. Egy dolog maradt ki. A Vatikáni múzeumok. Reggel felkerekedtünk és elindultunk, hogy még a nagy tömeg előtt sikerüljön bejutni. Hát nem sikerült. Túlzás nélkül, kb. 1-1,5 km-es volt a sor, amikor odaértünk. Kis tolakodással ugyan (nem vagyunk rá büszkék), de bejutottunk. Hozzá kell tenni, ha tisztességesen kivárjuk a sort szerintem még mindig ott lennénk. Szóval megnéztük ezt is, és megérte. Szerintem gyönyörű szép a múzeum még annak is, aki nem egy múzeumba járó típus. Megéri bemenni mindenképp. A Sixtusi kápolnában nem lehetett képeket készíteni (sutyiban azért sikerült egyet), de a többi helyen engedték, hogy vaku nélkül fotózzunk. Ez volt az utolsó napunk, szóval a múzeum után visszamentünk a szállásra, összepakoltunk, és úgy döntöttünk, hogy estére bemegyünk a városba. Megnéztük a Trevi kutat sötétben is, és visszamentünk a Trastevere negyedbe vacsorázni egy utolsót.

7. Másnap reggel indulás a reptérre, és délutánra már haza is értünk.

Róma nagyon nagy élmény, viszont szerencsésen tettünk, hogy másnap nem jöttünk még melózni, mert mindketten hulla fáradtan feküdtünk egész nap otthon, és még azóta sem sikerült igazán kiheverni az utazást. Lejártuk a lábunkat, de megérte és remélem, hogy beválik a mondás, miszerint még visszatérünk oda. :)

Sajnos a profi fotókkal és videókkal még várnom kell, de addig is felteszek pár fotót a nővérem és a sógorom képeiből. Mert úgy is tudom, hogy mindenkit ez érdekel, ti képéhes banda! :D:D:D

2010.04.24. Az esküvő napja

Kezdem azzal, hogy 4:45-kor csörgött az óra, bár már 3 körül ébren voltam, így nem arra keltem. Összekaptam magam és indultam a fodrászhoz, akihez 6:30-ra volt időpontom. Reggel egy papírra összeírtam J-nek, hogy miket kell magával vinnie az anyukájához (ő ott készülődött), mert nagyon féltem, hogy itthon hagyja pl. a cipőjét, vagy hasonló fontos kelléket.

A fodrásznál minden rendben volt, és a hajam szerintem jobban sikerült, mint a próbán. A kozmetikushoz 9:00-re érkeztem, minden a terv szerint. Itt már velem volt Zsolti (fotós) és Csaba (videós) is. Erika (kozmetikus) az elején kicsit feszélyezve érezte magát, amiért a fiúk ott nyüzsögnek sminkelés közben, de a végére egészen hozzászokott. :-)

10:15-re már otthon is voltunk. Pont akkor érkezett meg Szilvi, a barátnőm is, és készen álltak a nővéremmel arra, hogy rám adják a menyasszonyi ruhát. Megérkeztek a szüleim és a nagymamám is, úgy hogy hirtelen elég kicsi lett a lakás ennyi embernek. A ruha nagy nehezen rám került, megérkezett J. is, akit egy kicsit még leküldtek a lányok, hogy csak akkor láthasson meg amikor már minden részlet a helyén van. Jól jött ki, mert a virágokat is pont meghozta Andi és láttam az ablakból, ahogyan feldíszítik az autót és J-nek feltűzik a virágot az öltönyére.

Készen álltam a találkozásra. J. hozta nekem a virágcsokromat fel, én pedig ott vártam a nappaliban. Nagyon jó volt látni az arcát. Tetszettem neki. Anyukámnak később még azt is mondta, hogy nem is gondolta, hogy ennyire gyönyörű leszek. :-)

Tervhez képest 20 perc késéssel indultunk a Kopaszi-gátra fotózni. Annyi volt a baj, hogy amire oda értünk alig több, mint 1 óránk maradt a fotózása, mert mennünk kellett a polgári szertartásra. Kibírtam volna még pár órát a gáton, de J-nek tudtam, hogy véges a türelme, ha pózolásról van szó, tehát mondjuk, hogy elég volt ez az idő. Remélem, hogy szép képeink lesznek. :-)

A házasságkötőnél, már több ismerős arc is várt minket. Minden meghívott vendég eljött, és jó volt látni a mosolygós arcokat. Ezúton is köszönöm, minden kedves barátunknak, ismerősünknek, és persze a családnak, hogy eljöttek és velünk ünnepelték ezt a fontos eseményt.

Az egyetlen negatívum a polgárival kapcsoltban az anyakönyvvezető volt. Eléggé monoton hangnemben darálta végig az egészet. A szertartás kb. 20 perc alatt lezajlott, és nem mindig tudtuk, hogy éppen mit kell csinálni. Nekünk nem mondott el senki semmit, az anyakönyvvezető meg nem tudom, hogy miért gondolta, hogy ki kellene találnunk a gondolatait. Na mindegy végül is izgultunk mindketten annyira, hogy fel sem tűnt, csak így utólag zavart kicsit.

Csoport fotózás és gratulációk után kiléptünk a házasságkötő kapuján és a vendégeink mindkét kezükkel elkezdték szórni ránk a rizst. Kaptunk a hajunkba rendesen. :-) J-nek a nap folyamán volt része meglepetésekben bőven, viszont számomra talán ez volt az egyetlen dolog, éppen ezért hihetetlenül meglepődtem és nagyon örültem neki.

A csapat szétszéledt, mi pedig elindultunk a következő állomásra, a Parlamentbe. 15:00-ra volt időpontunk. Megvolt az esély, hogy teljesül a nagy álmom. :) J-vel bementünk a pénztárba (nem kis feltűnést keltve a környéken) és átvettük a jegyeinket. Kicsit izgultam, hogy baj lesz, de a pénztárban egyből tudták, hogy miről van szó, 4 főre elő volt jegyezve, hogy érkezünk. Izgatottan, kezünkben a jegyekkel indultunk befelé (J, a fotós, a videós és én). Orosz és német nyelven is volt éppen tárlat vezetés. J-t az első 10 percben nagyon feszélyezte, hogy a turisták nem az idegenvezetőre figyelnek, hanem minket bámulnak. Aztán idővel hozzászokott és kicsit ellazult. A végére annyira belejött ő is, hogy rendesen élvezte. :-) Nagy sikerünk volt az tuti, sőt olyannyira nagy örömet szereztünk a külföldieknek, hogy minket fotóztak a gyönyörű kupolák helyett. Egy fickó J-t szabályosan ellökte mellőlem, hogy közös fotót készítsen velem. :-)

Ezután a csodás élmény után, elindultunk a Vogue rendezvényhajóra, ahol gyönyörűen feldíszített terem és asztal várt minket. A fotósék és anyukámék lemaradtak, mert pont akkor volt a bringás felvonulás és lezárták az egész rakpartot. Mi is kerülővel jutottunk a hajó közelébe, illetve megkértük a rendőröket, hogy a lezárás ellenére engedjenek át minket, mert nekünk muszáj odajutni. Anyukámat is elláttam ezzel az infóval és így ők is ott jutottak le. Vannak még jó fej rendőrök ezek szerint. :-)

A kaja isteni és bőséges volt. Asszem még le sem írtam a menüt, na szóval:

Előétel             Hideg libamáj zsírjában, lilahagymával

Pármai sonka sárgadinnyével

Prosciutto

Kajmak

Házi lepény

Leves:             Cukkini krémleves

Főétel:             Vegyes grill haltál (lazac, kagyló, királyrák)

Sült kacsacomb párolt lila káposztával, körtével

Sült bélszín

Köret:              Jázmin-, és vadrizs

Dalmát burgonya (spenótos, fokhagymás főtt burgonya)

Párolt vegyes zöldségek

Miután jól belaktunk, levetítettük a mi kis esküvői slide show-nkat, amiben a kiskori- és a közös képeinket raktam sorba. Szerintem nagyon jól sikerült, mindenkinek tetszett. Ezután kértük a tortát. J-vel közösen szeleteltük, gyönyörű szép volt, és isteni finom. Mindenkinek csak ajánlani tudom a Sugár cukrászdát. :-)

Az est további része iszogatással, beszélgetéssel, nevetéssel telt. Még kicsit táncoltunk is a végén, bár én tudtam, hogy nincs egy táncoslábú családom (most már a férjem és a szerettei is a családom), szóval nem ért meglepetés és pont olyan volt minden, ahogy lennie kellett.

Gyönyörű szép napunk volt, már csak az az egy baj van vele, hogy elmúlt. Este nem akartam levenni a ruhát (pedig nem éppen egy kényelmes viselet), és belegondoltam, hogy mit fogok várni, szervezni mostantól??? Hiányozni fog ez a sok izgalom nagyon. J. is azt mondta, hogy meglepően jól érezte magát, és nem bánja, hogy "belerángattam" ebbe. De azt azért hozzátette, hogy soha többé nem csinálná végig. :) Remélem, igaza lesz, és boldogan élünk, amíg meg nem halunk. Itt a vége, fuss el véle.  :)

Megtörtént. Nem vagyok többé menyasszony, boldog feleség lettem! :-)

Előzmények (2010.04.23.)

Szerdától már ugyan nem dolgoztam (legalábbis nem az irodában), de még annyi elintézni valóm volt az esküvő körül, hogy egy percet sem pihentem. Mindenkinek azt javaslom, hogy az esküvő hetén már ne dolgozzon, ha kipihent akar lenni a nagy napon.

A pénteki napom volt a legdurvább, de visszagondolva, minden percét élveztem. Reggel voltam a körmösnél - ahogy az a korábbi bejegyzésemből is kiderül - aztán rohantam haza lakodalmas zenéket válogatni. Félbe kellett szakítanom, mert délután 13:00-re volt időpontom a ruhaszalonban. Hál' isten jó lett a ruhám, nem szúrták el a méreteket. Kicsit megkönnyebbültem. Hazahoztam gyorsan és folytattam a zene letöltést, válogatást. Nagy nehezen végeztem, de máris csúszásban voltam, mert délután 5-re kellett mennem a tortáért, de előtte elvittem az autónkat külső belső takarításra, hogy szép legyen, ezután irány a torta, és onnan pedig a hajó. A rendezvény szervező lány már nagyon várt, mert 1 órával később mentem, mint azt megígértem (gondolom, szegény már ment volna haza). Odaadtam a pincérnek a tortát, hogy tegye hűtőbe és ez után jött a hideg zuhany. Azt mondja nekem a pincér: " holnap úgy is én leszek veletek, tiétek a felső szint." Erre mondanom sem kell, hogy levert a víz, hiszen én végig arról egyeztettem velük, hogy az alsó nagy terem lesz a miénk, nem pedig a kis felső galéria. Azért voltam ott a dekorossal csütörtökön több mint 1 órát, hogy minden részletet pontosan megbeszéljünk. Már a bőgés kerülgetett. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy pénteken este 7kor még ilyen probléma lehet. Szerencsére ott volt az üzletvezető és a tulajdonos is, úgyhogy végül elintéztem mindent és megegyeztünk, hogy lehetünk az alsó nagy teremben. Mielőtt bárki rosszat feltételezne a Vogue-ról, azért azt hozzá kell tennem, hogy nem akartak rosszat nekünk, és csupán azért akarták, hogy a felső szinten legyünk, mert felújítás van az alsó szinten és nem készültek el vele. Sebaj, megoldódott, bár fél 8 kor még ott voltam. Eközben a nővéremék már megérkeztek Győrből és ott toporogtak a házunk előtt. Nekem meg még hátra volt a bevásárlás. Nem tudtam mást kitalálni, hazamentem, beengedtem őket a lakásba, ezután mentem vásárolni. 9 után értem haza, és J. kb. 10 perccel később jött meg a melóból. Kb. éjfélkor kerültünk ágyba, és nekem már 4:45-kor csörgött az óra, szóval nem aludtam szét magam.

El sem hiszem, hogy holnap férjhez megyek. :-)

Most értem haza a körmöstől. Marika nagyon ügyes és gyönyörű körmöket csinált nekem, mint mindig. :) Na de beszéljenek a képek:

Na végre elkészültem a köszönet ajándékokkal is. Lassan minden meglesz. :)

Mivel az esküvőt követően csak a szűk családdal (12 fő) megyünk vacsorázni, ezért valamit mindenképp szerettünk volna adni a vendégeknek a polgári szertartás után. Nem mondom, hogy nagyon eredeti ötlet, de nagyon sok köszönetajándékot megnéztem és valahogy mindig visszahúzott a szívem a cukrozott mandulás zacskóhoz.

Eredetileg a meghívóhoz használt maradék papírból akartam kártyát készíteni, de nem illett színben hozzá, ezért ma reggel elmentem a Panton papírboltba és szereztem szép új papírt.

A teljes végeredmény:

Azt hiszem, hogy konkrétan még le sem írtam, hogy végül milyen lesz a menyasszonyi csokrom ezért most pótolom. Maradt a legelső eredeti elképzelés. Szóval ekrü rózsa, macifűvel. Apukám segített a választásban, miután teljes volt a káosz a fejemben. :) A nyertes fotó, ami alapján a csokor készül:

Az apró virágot nem igazán sikerült a virágosnak beazonosítani, ezért javasolt egy alternatívát, amitől szerinte még elegánsabb lenne a csokor, illetve kevésbé mezei virág jellegű. Tegnap kaptam egy szál mintát tőle, amit lefotóztam. Adott kis csokros rózsát is mutatóba, hogy esetleg ebből lehetne a hajamba tenni, ha mégsem szertném a mű rózsácskákat, de azt elvetettem. 

Találtam a neten egy vőlegény kitűzőt is, így az pedig nagyjából ilyen lesz.

Múlt héten kitört egy vulkán Izlandon, ami nem kis fennakadást okozott a légitársaságoknál. Több ismerősöm és kollégám maradt itthon, mert törölték a járatukat. Még a hétvégén nem féltem, mert azt ígérték, hogy hétfő délben feloldanak minden korlátozást. Na ma már aggódok, mert megint pöffent egyet az a vulkán ezzel még nagyobb káoszt okozva. Mindenhol azt hallom, hogy jövő hétre ez biztosan rendeződik, de mivan ha mégsem?? Mi van ha az a vulkán úgy dönt, hogy még egy adag hamut spriccel ki magából, és mi van ha a mi járatunkat is eltörlik? Már komolyan aggódok!!!

Nem igazán ide való, de kértétek, hogy tegyek fel fotót a mi kis házi kedvenceinkről, ezért most eleget teszek a kérésnek. :)

Panky-t 3 éve kaptam J-től a szülinapomra. Nagyon picike volt még és nagyon kis esetlen. Ezután kezdtem utána olvasni, hogy mi fán terem ez a tengerimalac téma, és rájöttem, hogy ők nem szerik a magányt, ezért megvettük Fetekét (Nem fekete és nem kefete). Nagyon sok örömet okoznak nekünk, imádjuk őket.

Íme a kis gazfickók:

Ezzel a bejegyzéssel még adósa vagyok minden kedves barátnőmnek. :-)

Szóval Szilvi barátnőm szervezte és ezúton is még egyszer köszönöm neki, és nektek is lányok, akik jelen voltatok. :-)

Előzmények:

Számomra teljes titokban volt minden az utolsó percig. Azt sem tudtam, hogy hová megyünk, ki lesz ott és mit fogunk csinálni. Annyit mondjuk mondtam elöljáróban Szilvinek, hogy nem tudom, mire készül, de én vetkőző fiút nem akarok. Ezt tiszteletben is tartotta. Szóval annyit volt hajlandó mondani csak, hogy péntek este 21:00-ra legyek készen, mert jönnek értem. Ja, és kb. 1 hónappal ezelőtt elkérte anyukám mobil számát titkos célzattal.

Lánybúcsú:

Eljött a péntek 21:00. Felöltözve toporogtam az ajtóban, és lestem, hogy mikor jönnek már. :-) Több mint 15 perc késéssel Szilvi végre csöngetett. Elkapta a kezem és már indultunk is. Az első meglepetés/sokk az utca végén ért, ahol megláttam egy gyönyörű fekete LIMUZINT!!! A lányok és egy üveg behűtött pezsgő várt az autóban.

Még soha nem ültem Limóban, úgyhogy hihetetlenül élveztem. A lányok még egy kedves ajándékkal kis megleptek. Egy üveg Tokai volt a dobozban egy nagyon aranyos kártyával. Teljesen meghatódtam. Hosszas kocsikázás után megérkeztünk a helyszínre, ami nem más, mint a Symbol. Itt sem voltam még, mert azt tudni kell rólam, hogy nem vagyok egy nagy parti arc, nem sűrűn járok ilyen szórakozó helyekre. A kocsiból kiszállva persze muszáj volt még csinálni pár fotót. :-)

Szilvi ismerettsége révén, asszem 11-ig zárt körűen miénk volt a hely. Itt kezdődött csak az igazi móka. A lányok többféle feladattal készültek, és a legvégén kiderült, hogy mindenre nem is jutott idő. Nekem így is szuper és tökéletes buli volt. Az elején "light"osabb feladataim voltak, aztán egyre durvult a dolog. Nem fotóztak mindent.

1. Előhúztak a batyuból két cumisüveget, megtöltve vodka naranccsal. Húznom kellett egy nevet a jelen lévő lányok közül, hogy kivel fogok versenyt inni. Az nyer akinél előbb kiürül a cumisüveg. Nem igazán szoktam inni, ezért ez számomra ez kihívás volt már alapból is. Őszintén szólva féltem már az első pillanattól kezdve, hogy az este hányással fog végződni. A verseny közben meggyőztem őket, hogy én ezt a mennyiséget képtelen vagyok meginni, ezért csökkentettük az adagot, és a cumisüvegen lévő vonalakat használtuk mérceként. Az első csatát megnyertem. Igen ám, de a nyertesnek kellett inni a következő kisorsolt barátnővel is. Szóval a végére mégis megittam a cumisüveg tartalmát.

 2. Miután kellőképp jól voltam, párokba rendeződtünk és az volt a feladat, hogy egy spagetti szálat beletegyünk egy szívószálba szájjal, versenyben. Elég nehéz volt koncentrálni. :-)

Ezzekkel a helyes kis feladatokkal elvoltunk addig, míg zárt körű volt a buli. A java ezután kezdődött. Szilvi ismerte az esti buli szervezőjét, ezért volt külön VIP szobánk, ahová bejárhattunk inni.

3. Kicsit táncoltunk, de már következett is az újabb feladatom. Szilvi kiadta az ukázt: "Menj oda három különböző férfihez és hívasd meg magad 3 különböző italra."  Az első kiszemeltem már akkor tiltakozott, amikor odaléptem hozzá. Egyből a jegygyűrűjét kezdte mutogatni, mire közöltem vele, hogy ne ijedjen meg, nem akarok én semmi rosszat, csak 1 italra kellene meghívnia, mert lánybúcsúm van és ez a feladat. Volt egy haverja is, úgy hogy 2 legyet ütöttem egy csapásra. :-) A végén annyira belelkesedett, hogy elkezdte nekem a telefonjában lévő esküvői fotóit mutogatni, és elmondta, hogy teljesen átérzi a helyzetem, mert az ő feleségének is át kellett esnie hasonlókon. :) A 3. pasit sem volt nehezebb rávennem, hogy meghívjon. Mik vannak?

4. Rövid pihenővel és 3 itallal később jött a következő feladat. "Szerezd meg minél több (legalább 20) férfi teljes nevét és telefonszámát!" Ez is könnyebben ment, mint gondoltam. Bár papír híján egy szalvétára gyűjtöttem a számokat. Azt mondanom sem kell, hogy nem egyszer elhangzottak a mondatok: "És fel is hívsz?" vagy "Te is megadod a számodat?" Persze a válaszom minden esetben egyértelmű "Bocs, NEM" volt.

5. Ezután fel kellett mennem a DJ pulthoz, Szilvi felhúzott rám egy fehér pólót és a kezembe nyomott egy piros filc tollat. A DJ srác bemondta a hangosba a feladatomat a közönség számára. Fél óra alatt gyűjtsek össze minél több jókívánságot erre a fehér pólóra. Íme pár fotó:

 6. A következő eléggé nehéz feladatot (utólag persze ez volt a legjobb) szintén a Dj konferálta fel a hangos bemondón keresztül. Kaptam 3 db óvszert, amit el kellett adnom. Szilvi odasúgta, hogy ez az én pénzem lesz, úgy hogy ügyes legyek. Na mondom, legalább a taxi pénz is megvan. :) Az elsőt 2.000 Ft-ért, a másodikat 10.000 Ft-ért, és a harmadikat (az volt a legnehezebb) pedig 1.000 Ft-ért sikerült eladnom. Erről már fotót sem csináltunk. A végén a lányoknak is adtam 1-1 ezrest jutalékként. :) Jó móka volt.

 A végén még a színpadra is fel kellett mennem és mindenki tapsolva köszönte meg, hogy milyen hősiesen vettem az akadályokat. :-)

Ja, nem hánytam, és a másnap sem volt szörnyű. :-)

Még egyszer köszi nektek lányok, Szilvinek pedig millió puszi!!!!

A keddi napom megkoronázásaként elmentem ruha méret próbára. Nagyon jó volt viszont látni élőben a novemberben lefoglalt ruhácskámat. :-) Mivel a próba előtt voltam a fodrásznál és a sminkesnél, így teljes volt az összkép. Az ékszereket ugyan nem vittem el, de azt már hozzá tudtam képzelni.

Mivel J. még mindig nem tudja, hogy blogot írok, ezért teszek fel pár képet. Az alja azért áll olyan furán, mert a csaj már felgombostűzte, hogy lássa mennyit kell felvarrni a hosszából. Ja, és a képeken nem látszik, de kissé nagy. A fűzőjét totál összehúzta rajtam, hogy ne essen le. 8 cm-ert kell bevenni az oldalából. Ez nagyon meglepett, de azért nem bánom.  :-)

Próbáltam úgy állni, hogy a hajam is és a smink is látszódjon.

Kedden a kozmetikus után a fodrászhoz vezetett az utam 11-re. Melinda ügyes, jó fodrász, nem féltem egyáltalán. Biztos voltam benne, hogy eredmény tetszeni fog, bármit is kreál. Ott voltam 5 órán át, bár előtte melírozta is hajam. Voltam olyan hülye, hogy a kocsiban hagytam a fátylamat ezért muszáj volt kimennem becsavart fejjel az utcára, és két saroknyit gyalogolni csavarókkal, illetve törölközővel a fejemen. Nem néztek ám...ÁÁÁÁ.

A hajdísz dilemmám véget ért, mert nem vettem hajtűt. Úgy döntöttem, hogy túl sok lenne már annyiféle ékszer, ugyanolyan virágot pedig nem találtam, amilyen a nyakláncomban van. Szóval, gondoltam,  hogy akkor marad az élő virág az egyik oldalra.  Meséltem ezt a fodrásznak is, aki előhúzott a fiókból egy csomó kis apró mű rózsát. Végül most a próbán azt tettük a hajamba, és azt mondta, hogy maradhat az esküvőn is ez, de hozhatok élőt is, döntsem el. Várom a véleményeket, erről nagyon, mert én nem tudok dönteni. Szerintem szép ez is, és illik a ruhához színben is, de lehet, hogy egy élő jobb lenne. Ennek persze megvan az az előnye, hogy lehet hajlítgatni bármerre, míg az élőt nem.

Na, de akkor a képek: